Szardínia körút 2011. augusztus 19-31.

12 éjszakát töltöttünk Szardínián és sikerült kb. a felét bejárnunk. Bécsből Olbiába repültünk, majd ott a bérelt autónkkal utaztunk tovább. A szállásaink itt voltak:
1-3. éjszaka: Palau
4-6. éjszaka: Alghero
7-8. éjszaka: Cabras
9-11. éjszaka: Cala Gonone
12. éjszaka: Olbia

Általános információk:

Alapjában véve a kultúrális nyaralásokat szeretjük, de idén inkább a természetbe és homokos strandokra vágytunk. Rengeteget lehet Szardínián kirándulni, strandolni és városokat is lehet találni.
Az időjárás remek volt, a keleti part szelesebb ott éjszaka elkel a pulcsi, a nyugati részén nem kell meleg ruha.
Az utak biztonságosak, nyugisak, ingyenesek (nincs autópálya díj). Se forgalom és a távolságok nem nagyok. GPS nem igazán kell, csak ha egy utcát akar az ember megtalálni a városokban, egyébként elég és kell is a helyi térkép.
A közbiztonság nagyon jó. Sokat utaztunk és volt, hogy a hátsó ülésen betakarva hagytuk a böröndünket és semmi baj nem lett belőle. Vezetni tudni kell, legalább is a városokban, hogy az ember elkerülje a koccanást.
A parkolók fizetősek (a strandokon is), ha nem veszel jegyet büntetnek. A városokban a fehér jelzés ingyenes parkoló, a sárgát csak a helyiek használhatják, a kéken fizetni kell. A strandokon mi csak ritkán fizettünk, inkább távolabb tettük le az autót és gyalogoltunk kicsit.
A boltban vásárolt kélelmiszer olcsó, az árak mint itthon. Mi mindig boltban vásároltunk ebédet, vizet és gyümölcsöt. Szendvicset, vizet érdemes vinni napközbenre, mert a strandokon (ritka kivétellel) nincs sem büfé, sem étterem. És a szieszta miatt amúgy is lehetetlen délután bárhol enni vagy vásárolni...
Az éttermek: kb. 35-40 Euró egy vacsora 2 főre borral, üdítővel és főétellel.
Strandolni bárhol lehet, egész Szardíniát körbe lehet strandolni. Barna tábla jelzi az útról a lehajtókat. A vízben búvárszemüveg kell. Vizi cipő néha kell. Napernyő kell, mert nem lehet bérelni.

Úti bezámolónk:
Az útitervünket az itt és más oldalakon olvasott beszámolók alapján állítottunk össze.

1. nap: Mi Bécsből érkeztünk repülővel Olbiába. A repülőtéren átvettük a bérautónkat, amit itthonról neten béreltünk és elindultunk északnak Palau felé. Útközben megálltunk vásárolni egy hipermarketben, hogy legyen vizünk és gyümölcsünk. Útban Palau felé megálltunk Cannigione-ben strandolni majd a Capo d´Orso medvesziklára másztunk fel (fizetős). Onnan gyönyörű a kilátás. Estére megérkeztünk a kepmpingbe Palauba. Palau kis üdülőváros, néhány étteremmel, kikötővel, kis bazársorral. Semmi extra.

2. nap: Északra mentünk, hogy a Capo Testa sziklákon kiránduljunk. Ez Santa Teresa di Gallura után van. Közben megálltunk az Isola dei Gabbiano strandon. Ez volt az első szép széles homokos strandunk. A Capo Testa sziklás holdbéli táj, amin végig lehet sétálni és közben gyönyörű fotókat készíteni. Közben lehet strandolni a sziklákon lemászva (vizicipő kell a vízbe). Visszafelé megálltunk a La marmorata gyönyörű strandján. És Santa Teresa di Gallura városban (kihagyható).

3. nap: A Costa Smeraldára indultunk, itt strandoltunk. Cala di Volpe strandjára hosszú homokos úton autózva értünk, végig fizetős parkolók és végül nem érte meg. Ahogy Porto Cervo sem. A város érdekesen lett megépítve, de a hajókon, yachtokon kívül nincs itt semmi látnivaló.

4. Tovább indultunk a 2. szálláunkra Alghero felé, végig a tengerparti úton. Gyönyörű fehérhomokos strandok mellett mentünk. Útközben megálltunk Castelsardoban, ami egy hegyre épült vár és városka. Nagyon szép kis hely. Casterlsardo után az út mellett áll az elefánt szikla, érdekes képződmény. Délután még tettünk egy kitérőt, Porto Ferroban strandoltunk. Homokdűnéken át kellett gyalogolni 15 percet, mert az autót a földúton hagytuk. Itt a homok sárgás barna de a víz gyönyörű átlátszó, lehetett búvárkodni.
Este megnéztük Algherót, gyönyörű óvárosa van, hosszú strandpromenád bódékkal, kellemes éttermek a városfalon. Itt eltöltöttünk 3 estét is. Remek hely.

5. Ma a capo Caccia-ra mentünk. Ez egy kicsi félsziget, Alherotól északra. Itt talélható a Neptun barlang, a Grotta del nettuno. Ez egy cseppkőbarlang, ahova 600 lépcsőn lehet lejutni (és fel is). Nagyon szép. A séta a barlangban óránként indul. A 600 lépcsőn kb. 15 perc alatt lehet lejutni. Délután Porticcioloban strandoltunk. Ugyanolyan mint Porto Torres strandja.

6. Ezen a napon a Nuraghe völgyben tettünk látogatást. Rengeteget autóztunk Szardínia belsejében, láttunk para tölgyeket, nuraghékat, domus de janas temetkezési helyeket. Ezen a napon kielégítettük a nuraghe vágyunkat. Megnéztük a Necropoli di Anghelu Rijut Algheronál, a Sant Antine nuraghét ( ez nagyon érdekes volt), és a Sant Antine Domus de janast. A nuraghék ugyanúgy mint a strandok jelezve vannak barna táblákkal, nem lehet őket elkerülni, és a Szardíniai térképeken is jelzik őket. Ezen a napon az autózás közben az utakon végig úgy éreztük hogy ketten vagyunk. A látnivalóknál is alig voltak turisták. Érdekes érzés. Jellemző az egész szardíniai nyaralásra, hogy a strandokon kívül nem találkozik az ember turistákkal, ott is inkább csak olaszokkal.
Haza fele délr felöl érkeztünk Algheroba, a várostól délre találtunk strandot. És csodálatos kilátást a tengerre.

7.-8. Ezen a napon délfelé vettük az irányt Oristano felé. A szállásunk Cabrasban, egy kis faluban volt. Ez a része Szardíniának nem igazán látogatott. Viszont itt található a híres Penisola félsziget Tharros római város romjaival és az Is Arutas nevű fehér homokos gyönyörű strand. Ez volt az 1. fehér strand amit láttunk (ezután jöttek még csak a szépek...) Fehér apró quarc kavicsok, amiket tilos elvinni innen.
Este megnéztük Oristanot, ahol mi voltunk egyedül turisták . Szép, kicsi régi város.

9. Ma átszeltük a szigetet, ugyanis keletre az Orosei öbölbe tartottunk. A szállásunk Cala Gononéban volt. Remek hely, modern kikötő város, tele volt turistával és élettel, amit elötte Algheron kívül nem igen tapasztaltunk. Útközben felkerestük a híres Orgosolot, a banditák városát a hegyek között. Ebben a városban a házak falai tele vannak rajzova grafitikkel amik a világ, a föld, a politika, a nemzetek aktuális problémáját hivatottak művészi szemmel láttatni. Nagyon érdekes hely, mindenképp látni kell. Délután Cala Gonone strandján fürödtünk (semmi extra).

10. Még előző este lefoglaltunk a kikötőben egy 8 személyes motorcsónakban két helyet. 80 Euró volt 2 főre. Az itt található strandok, fehérhomokos átlátszó tengeres öblök ugyanis csak csónakkal érhetők el. Kivéve egyet Cala Volpét, ahova gyalogosan szurdokon keresztül el lehet jutni kb. 4 óra alatt (de ez a kirándulás nem nekünk való). Az egész napos hajókázás során bejártuk az egész öblöt, fürödtünk 5 helyen, gyönyörű nap volt. Itt található a Bue Marino barlang, de mi nem mentünk be, mert már láttunk ilyet Algheroban. Az öblökbe lehet menni nagyobb hajókkal is, kis 2személyes motorcsónakkal is.

11. Ez volt a legemlékezetessebb nap, ugyanis felkerestük a Biderosa nemzeti parkot, ami egy 5 strandból álló oázis. Ide csak belépőjeggyel lehet bejutni.Az interneten olvastuk, hogy előre be kell jelentkezni, mert egy nap csak bizonyos számó autó hajthat be, de mi délután 1-kor simán behajthattunk. 12 Euróba került kettőnknek autóval. Akinek kedve van mehet gyalog is, az csak 1 Euró. Az út gyönyörű fenyőerdőn, homokos úton vezet, egy tó mellett. Az első strandig 4 km-t kell menni, egymás után jönnek a strandok. Mi 3 strandot néztünk meg. Ez volt a legsekélyebb tengerpart és a legfinomabb fehér homok egész Szardínián. Egyszerűen csodálatos.
Este visszafelé megnéztük Oroseit, ami egy kicsi, de annál szebb macskaköves városka, lehet jót sétálgatni.

12. Elindultunk Olbia felé, ahonnan a repülőnk indult. Strandoltunk Posada városkánál. Sajnos a várost és a várat nem néztük meg, pedig gyönyörű, olyan mint Castelsardo minben. Olbiába délután érkeztünk, letettük a csomagokat a szállóban, majd nyakunkba vettük az óvárost. Hasonló a hangulata Algherohoz, itt is lehet jókat sétálni, szabadtéri koncerteket hallgatni, enni, inni. Remek kiinduló hely ez a város is.

13. Ma indultunk haza. Reggel kivittük az autónkat a reptérre, leadtuk és elindultunk Olbiából Bécsbe. (A reptér könnyen elérhető, mint minden Szardínián).

A legszebb helyek:
Alghero: gyönyörű óváros, neptun barlang, nuraghe völgy
Cala Gonone: fehér homokos öblök, Oroseiben a Biderosa oázis
Olbia: hangulatos óvárosával.

Ha lett volna lehetőségünk inkább dél felé vesszük az irányt a fővárosba még 3 napra. Sajnos mi azt kihagytuk. A távolságok nem nagyok Szardínián, az utak minősége pedig kíváló. Lehet hogy Cagliarit kellett volna választani Cabras helyett. Majd legközelebb!

A szárdok kedvesek és segítőkészek. Az ételek finomak. A strandok gyönyörűek, mint sehol máshol Európában. Aki szereti a magányos, nyugis helyeket, szeret sokat autózni, strandolni, annak tudom ajánlani Szardíniát. Érdemes saját szervezéssel menni és körbeutazni a szigetet! Gyönyörű!

Egy kép több mint ezer szó Alghero-Szardínia


http://www.youtube.com/watch?v=GjntsT_PeQ0&feature=mfu_in_order&list=UL

Július közepétől 10 csodálatos napot töltöttünk a Szardinián, és őszintén úgy érzem az elmúlt évek legjobb nyaralása volt!

Az utazás tervezését május közepén kezdtük. Nem akartuk 10 nap alatt bejárni a szigetet - mert szerintem nem lehet - de szerettünk volna minden nap elérhető távolságban, nem sokat autózva más más partszakaszt megismerni és pihenni is egyben. Ez sikerült. A választás Sardinia keleti részén Ogliastra tartományra esett, ezen belül Arbatax városkában találtuk meg a számunkra ideális szállást.

Rengeteg szállás helyet megnéztünk, ajánlom a "vendégértékelések" elolvasását is. A hotelt egy szállodákat ajánló internetes oldalon találtam, de nem rajtuk keresztül foglaltam, hanem közvetlenül a szállodával vettem fel a kapcsolatot. Barátságosak, korrektek voltak, gyors email váltások után, némi előleg (200 Euro) utalásával fixáltuk a foglalásunkat (ráadásul, előfoglalási áron -30%! :-)) Ezután gyorsan komp jegyet vettünk (Moby Lines 2 fő+autó oda/vissza 124 Euro), és már csak a napokat kellet számolni az indulásig :-)

Beszereztünk friss utikönyvet és térképet de ezen kívül sok sok hasznos információt és prospektusokat kaptunk a szardinia információs ponttól, melyet ezúton is - még egyszer - hálásan köszönök!

Budapestről Szlovénián keresztül egy esős vasárnap regelen indultunk. (útvonal: Bp-Tornyiszentmiklós-Maribor-Ljubljana-Villese-Padova-Bologna-Firenze-Prato-Pisa-Livorno) Kisebb nagyobb pihenőkkel megszakítva az utat este 10-re értünk Livornoba. (az igézően romantikus Montecatiniban több órás felejthetetlen sétával, a toscan olajligetek illatát muszáj volt érezni... és lehetetlen elfelejteni.... )

Egy éjszakát aludtunk egy a kikötőhöz nagyon közeli hotelban (maximum egy éjszakára ajánlom, és nem az ára miatt (80Euro)) Az 1100 km megtétele után igazán jól esett egy remek fürdő és puha ágy! Livornoig az autópálya díj 26 Euro volt.

Hétfő reggel 8 órakor indult a kompunk Livornoból Olbiába. (Másfél órával az indulás előtt már szépen sorakoztunk a kihajózásra várva. Döbbnetesen olajozottan ment ott minden) Az idő csodás, az út kicsit hosszú a komp nagyon tele volt. Korra, nemre, felekezetre tekintet nélkül aludtak utastársaink a padokon a földön a szőnyegen, lépcsők alatt és azon - gyakorlatilag bárhol... hát érdekes volt... Az út valóban hosszú volt, de aki szereti a tengert akár csak nézni is... az élvezni fogja :-) Szerencsére a fedélzeten volt hely, igy kevésbé zsúfolt helyen utazhattunk.

Olbiába pontosan érkeztünk délután 3-ra, de előttünk állt még az út Arbataxig. Majd három órát autóztunk, (Olbia-Nuoro-majd délfelé a kevésbé forgalmas ám izgalmas 389-es és még izgalmasabb 198-as úton) nem rohanva (amúgy sem lehet, mert az út egy részén csak maximum 40km/h-val lehetett menni. Helyenként csak kettesben...kapaszkodni... Csodás tájakon, megannyi színpompás leanderrel övezett úton értük el uticélunkat. Itt jegyzem meg, hogy amikor még csak az utat terveztük, úgy gondoltam milyen fantasztikus lesz a legendásan vadregényes 125-ös „panoráma” úton megközelíteni Arbataxot. De ma már tudom, hogy jó döntés volt elfogadni egy tapasztalt "szardiniai" útvonalajánlatát, és nem kitenni magunkat (kicsit fáradtan) elsőre a 125-ös út izgalmainak. (Köszönjük H.T.)

Igen, a kiválasztott hotel „a régi malom”olyan mint a képeken :-) Nem csalódtunk! A hotelt egy szardiniai család működteti mindössze 24 szobával, melyek egyszerűen elegánsak, kényelmesek és nagyon otthonos az egész. A családnak van egy vendéglője (Il Faro) közvetlenül a tengerparton, ahol a pazar kilátást nyújtó teraszon remek tengeri halakat és tipikus szárd ételeket lehet enni, melyekhez remekül illik egy pohár (több pohár) hűs vermentino. ... csak csendben ajánlanék mondjuk egy tál gamberonit egy kis spaghetti alla bottarga-t aztán könnyű levezetésként egy kis pecorino arrosto con miele-t vagy egy pohár sorbetto al limone-t (vacsora két főre (persze mi soha nem ettük végig az étlapot, mint az olaszok) borral 40-50 Euro között van ott)

Reggelinket minden nap a hotel mesés zárt kertjében élvezhettük. A személyzet - a tulajdonosok - nagy szeretettel szolgálták fel a forró vagy épp hideg kávé különlegességeket, minden reggel friss sütemények és gyümölcsök kínálták magukat. A szobánk erre hangulatos kertre nézett… így reggelente nem volt ellenemre a friss kávé és az édeskés vaníliás és hol citromos vagy épp narancsos sütik illatára ébredni… Az ágy kényelmes, tiszta fehér ágyneműt és törölközőket kaptunk minden nap. (ja, és free wifi is volt!)

Bejártuk sorra déli irányban a környék szép strandjait. Fürödtünk Arbatax csodás puha homokos, hosszan benyúló egészen sekély vizű, szép tiszta, Tortoli homokos és apró kavicsos, gyorsan mélyülő, de nagyon családias hangulatú, Lido di Orri nagyon szeles, de finom homokos, Cea gyorsan mélyülő, Torre di Bari meredek partú, finom homokos/kavicsos, és Costa Rei mesés puha fehér homokos, hosszan sekély kristálytiszta vizű partjainál. Tényleg üdítő és felejthetetlen élmény volt minden nap a sziget egy egy más táját megismerni.

Arbataxtol északra a csodás 125-ös útról a tenger felé egy szerpentin úton értük el a lenyűgöző Sa Pedra Longa szikláit, de jártunk a hangulatos kis városban Santa Maria Navarrese-ben is. Készültünk és itthonról vittünk magunkkal napernyőt, és 2 kényelmes nyugszékeket (ezek egy napig birták!! :-)) így kedvünkre bárhol letáborozhattunk napfürdőzni. (a második nap remek és kényelmes székeket vettünk Barisardoban, 15 Euroért darabját)

Egy nap Arbataxbol észak felé indulva Loztorait elhagyva az 56-os és 37-es úton a sziget belseje felé autóztunk és a hegyek közé épült Urzulei városkát elhagyva értük el a 125-ös utat, majd néhány km után, erről letérve egy izgalmas szerpentin végén végre megláthattuk Cala Gonone-t!

Cala Luna és Cala Gonone lélegzetállítóan szép partjai életem kitörölhetetlen élményei közé tartoznak! Útközben több helyen találtunk hideg kristály tiszta vizű forrást is, ahol kedvünkre frissülhettünk a nagy melegben. Érdekes volt látni a - turistáktól mentes – sziget belseje felé vezető út mentén lévő kis településeket is. Néha úgy éreztem ez egyben időutazás is. Az utak minősége egyébként mindenhol kiváló, és látványnak sem utólsó a mindenhol hatalmas mennyiségben és változatos színekben pompázó leanderek tömege.

Egyik nap a híres keskeny nyomtávú Trenino Verde-n utazva kirándulást tettünk a hegyekbe. A kis zöld vonattal Arbataxból Seui-ig kapaszkodtunk fel, majd 1000 méteres magasságig, számtalan kisebb és magasabb hídon, vagy épp a hegy oldalába a sziklába vájt alig nyomtávnyi széles helyen. Lent még perzselő forróság volt de egyre frissebb lett a levegő, ahogy beljebb és feljebb haladtunk, mindemellett lenyűgöző látványban volt részünk az út során.

Bevallom, nagyon nem volt kedvünk hazajönni... De a 10 nap eltelt, jönni kellett. Olbiából késve délután 4 körül indult a komp. Erős szél fújt és a szigetet elhagyva haragossá vált az idő is. Ezúttal nem esett jól kint ülni, de még midig jobb volt mint bent, zárt helyen. A naplemente csodás volt de aztán Isola del Giglio magasságában heves zivatarban, sűrű villámlások közepette hajóztunk. Érdekes volt látni a szárazföld feletti vihart, amibe Livornot elérve behajóztunk mi is. Túlzás nélkül írom, hogy életemben ekkora felhőszakadást nem éltem át, mint ott az éjszaka közepén. 11 óra felé keveredtünk ki Livornoból. Nulla látotávolság, szakadó eső, pokoli szélvihar és alig 15 fok... Pisaban volt egy éjszakára foglalásunk. Tehát valahogy oda kellett jutni... Nem ragozom... Másnap Pisában sétáltunk, megnéztük amit lehetett és kellett, majd fájó szívvel elindultunk haza.

Tudom, ha legközelebb alkalmunk lesz a Szigetre menni, más helyeket is felfedezünk majd, hisz rengeteg látnivaló van ott. Amit biztosan tudok, hogy Cala Gonone nem maradhat ki legközelebb sem! (de akkor majd hajóval)

Egyszer valahol azt olvastam, hogy Szardínia kívül áll az időn és a történelmen. Nos, eddig csak leküzdhetetlenül vágytam a szigetre, most hogy már jártam ott kimondhatatlanul visszavágyom oda!

szívesen válaszolok, ha valakinek akad kérdése :-)
helgafeher@gmail.com

Két hetet töltöttünk Szardínián, így úgy gondoltam én is írok egy kis élménybeszámolót, hátha lesz benne egy-két hasznos információ azok számára, akik még csak ezután utaznak Szardíniára. Tavaly Korzikán töltöttünk két hetet, így van összehasonlítási alapom a két szigetről. Szardinián 4 helyen volt a szállásunk.2 bed and breakfast (B&B) szállást és 2 apartmant béreltünk. A szállások ára kb. 30 euró/fő/nap volt.

-1 és -2. nap Verona, Sirmione és Pisa

Mivel nem akartuk az 1070 km-t egy nap alatt lezavarni, ezért Verona mellett foglaltunk egy tranzit B&B szállást egy éjszakára. Így délután városnézés Veronában, majd másnap délelőtt Sirmionéban (Garda tó) sétáltunk, este pedig Pisaban. Tavaly Velence mellett és Pisaban volt a két tranzit szállásunk 1-1 éjszakára.

Sardinia Ferries: Tavaly is és idén is Livornóból indult a komp. Mi a Corsica Ferriesssel illetve a Sardinia Ferriessel utaztunk, mivel számunkra olcsóbb volt, mint a Moby. Az éjszakát a kompon töltöttük egy kabinban. Többször is olvastam a fórumon, hogy ment a vita, hogy szükség van-e kabinra. Szerintem a korzikai 4 órás út kényelmesen kibírható kabin nélkül is, de az egész éjszakás Szardiniai kompozás, már nagyon fárasztó kabinban való alvás nélkül. Pláne ha valaki levezette a 1070 km-t. Én nem igazán ajánlanám senkinek sem a földön való alvást, hálózsákban. Mi 3 főre kocsistól, kabinostól 2*100 eurot fizettünk. Oda-vissza összesen 200 eurót, de legalább kialudtuk magunkat rendesen. Ráadásul két éjszakára volt szállásunk és nem kellett B&B-t foglalni. A kompok pontossága teljesen változó volt. Livornóból 23:00 kor indult volna a komp, de olyan káosz és fejetlenség volt a beszállás körül, hogy csak éjfél után hajtott fel az utolsó autó. De 7:00 kor pontosan érkeztünk Szardíniára. Visszafelé, mint az atom felszállítottak minket és még 45 percet is vártunk az indulásra.

Szardinián mi alapvetően 4 dolgot szerettünk volna csinálni, ami érződni is fog az élménybeszámolón. Először is szép homokos tengerparton fürödni, másodszor szép helyeken kirándulni, harmadszor nuraghékat és ókori római emlékeket felkeresni (nevezzük kultúrának) és végül minimális városnézés.

1.nap San Teodoro környéke

Az első apartmanunk Santa Teresa de Gallura közelében, Porto Pozzoban volt. Mivel csak este akartuk elfoglalni a szállásunkat, ezért nem Porto Pozzó felé vettük az irányt, hanem éppen ellenkező irányba San Teodoro felé. Cala Brandinchi és Lu Impostu strandokat kerestük fel. A strandok megtalálása vagy pofon egyszerű volt, mert csak a barna táblákat kellett követni, vagy kérdezgetni kellett.
Brandinchi a kérdezgetős csoportba tartozott. Strand keresés közben azért segítőkészek voltak a Szardiniaiak. Brandinchi-hez csak annyi megjegyzésem lenne, hogy a Tahiti jelző azért kicsit túlzás. Jóval szebb strandokon is jártunk. Nyitó strandolásnak viszont tökéletes volt.

2. nap Capo Testa-i kirándulás

Mivel a strandolás mellett kirándulni is szerettünk volna, ezért a második Szardiniai napunkat Capo Testa félszigetén töltöttük. Alapvetően sziklákon ugrándoztunk, de itt is voltak szép öblöcskék, ahol lehetett fürödni is. Egész napunkat ezen a szép holdbéli tájon töltöttük. Aki szeret 30 oC-ban túrázni, azoknak csak ajánlani tudom CapoTestat. Fürdőruhát kötelező magunkkal vinni, mivel jól esik majd a fürdőzés. Egyszerű túraszandál is elegendő, azért nem vészes a terep.


3. nap Costa Smeralda

A prospektusok alapján mi a Cala Volpe öblöt választottuk a Spiaggia del Principe illetve Capriccioli strandot. A Capriccioli strandot könnyen megtaláltuk, hiszen ott volt az út végén a körforgalomnál. A spiaggia del Principe-t viszont kérdezgetni kellett. A főútról a Ramazzino táblánál kellett lehajtani. Mindkét strandot csak ajánlani tudom. Valóban nagyon szépek és legalább egy strandot mindenkinek meg kell néznie Costa Smeraldán. Méltán világhírű. Este Porto Cervot néztük meg, de számomra teljesen felejthető volt. Semmi különleges nem volt, ami megfogott volna.

4. nap La Maddalena és Caprera sziget

Erre a napra a fürdést terveztünk, de az időjárás közbe szólt, így kirándulás lett a dologból. Olyan erős szél fújt, hogy majd lefújta a hajunkat. Estefelé még egy esőt is kaptunk erős lehűléssel, így a délutáni Palau-i kőmaci is kimaradt az életünkből. Viszont Caprera szigetén ez egyik legszebb szardiniai kirándulást tettük. A Cala Coticcio öbölhöz tettünk egy felejthetetlen kirándulást. A Capo Testahoz hasonló sziklás tájon túráztunk. A kirándulás hangulata szinte Korzikát idézte. Nekem ez a kirándulás tetszett legjobban Szardínián. Sajnos fürödni nem csak az erős szél miatt nem tudtunk, de az öböl tele volt medúzákkal. Szerencsére Szardínián ez volt az egyetlen strand, ahol medúzákkal találkoztunk. A túra kb. 2 órás volt oda-vissza. Ehhez jönne még hozzá a fürdőzés.
Egyébként a komp jegy ára 59 euró volt 4 főre + egy autóra, oda-vissza. Hogy ez drága volt-e, azt nem tudom, mivel nem válogattunk, Mi egy Delcomaros komppal mentünk át La Maddalenára, ami éppen akkor indult. Visszafelé azért figyelni kell a menetrendjére, mivel óránként járt. A konkurencia, a Siremar talán gyakrabban járt.
Természetesen La Maddalena szigetén is autóztunk, nem csak Caprerán. Nekünk a Cala Majore (Bossa Trinita) strand tetszett a legjobban. Itt voltak dűnék, sziklák és fehér homok és persze nagy szél. Nagyon szép stand volt, így fürdés nélkül is.

5. nap Costa Paradiso, Badesi, Castelsardo

Ezen a napon költöztünk át Porto Pozzóból Algheróba. Útközben megálltunk a Costa Paradiso üdülő övezetnél és felkerestük a Li Cossi strandot. Az autóútról a Costa Paradiso táblánál kellett letérni és a tengerpartig követni az utat. A híres strandhoz egy 15 perces séta vezetett a hegyoldalon. Ide is érdemes volt eljönni.
A következő megálló a Badesi Mare volt. Semmi különös csak hosszú, fehér homokos tengerpart. Semmi szikla és relatíve lassan mélyült homokos tengerpart. Aznap épp ilyen hangulatunk volt és épp ilyen standot kerestünk, így itt is eltöltöttünk néhány órát. Li Cossi sóderos volt, Badesi pedig homokos.
Estefelé Castelsardónál álltunk várost nézni. De előtte megkerestük a híres elefánt sziklát. Jól ki volt táblázva, könnyen megtaláltuk. Castalsardot is egyszer érdemes megnézni. A fellegvártól kicsit többet vártam, de ha már ott voltunk azt is megnéztük. Belülről nem volt nagy valami. Aki zárva találja és nem megy be, az túl sokat nem veszít.

6. nap Nettuno barlang, Stintino és Alghero

Ezt a napot a Nettuno barlang megtekintésével kezdtük. Mi a 650 lépcsőt választottuk, nem a hajókázást. A 650 lépcső lefelé meg sem kottyant. 15 perc alatt leértünk a barlanghoz. A vezetett túra óránként indult. A belépőjegy ára felnőtteknek 12 euro volt, gyerekeknek 12 éves korig 6 euro. Ide is érdemes eljönni. A barlang olyan, mint egy kis meseország. Szerintem, aki errefelé jár, annak kihagyhatatlan. Kamerázni és fényképezni is lehetett. Felfelé menet, azért már nem volt őszinte a mosolyunk. A 30 oC is sokat nyomott a latba.
Délután Stintino mellett fürödtünk a della Pelosa strandon. Gyönyörű. Nem véletlenül szerepel a legszebb 10 szardíniai strand között. Valóban az egyik legszebb strand Szardínián. Viszont nagyon zsúfolt. Alig találtunk parkolóhelyet és maga a strand is tele van turistával.
Este városnézés Algheróban. Az óvárosa valóban szép. Naplementét is láttunk a tengerparton. Hangulatos város, legalább is az óvárosa.

7. nap Nuraghék völgye

Ma ismét költöztünk Algheróból Cala Gononéba. A mai napot a kultúrának szántuk. Így megkerestük a Nuraghék völgyét. Megnéztük a Sant Antine nuraghét, ami szintén felejthetetlen élmény volt. Ebbe a nuraghéba is be lehet menni. kb. 3 euro volt a belépő, de megérte. Megnéztük a Sant Andrea Priu Domus de Janas tüdérek házát is. Ez kevésbé volt látványos, mint a nuraghe, de legalább láttunk ilyet is.
A nuraghék völgyében azért elég hiányosak voltak a táblák. Nem volt könnyű megtalálni, azt amit meg szerettünk volna nézni. Nuoro felé menet megálltunk a Sabina nuraghe mellett is. Ez teljesen ingyenes és ebbe is be lehet menni. Mellette egy kis templom is áll. Itt is érdemes volt megállni. Kiváló fotó téma. A nap végén még a Su Cologone forrást is megnéztük. Ez is fizetős volt. Több 100 km-es kitérőt nem érdemes tenni miatta, de aki a közelében jár, az nézze meg.

8. nap Golfo di Orosei

Cala Gononében kicsit borult a tervünk, mivel eredetileg Cala Lunára és Cala Goloritzére is kétnapos gyalogtúrát szerveztünk. A kétnapi gyalogtúrából végül is egész napos motorcsónakozás lett. A motorcsónakok ára 160-180 euro volt 4 főre + a benzin, amit utólag kellett fizetni, attól függően mennyit fogyasztottunk. Mi 35 eurot fizettünk a benzinért. Így kb. 200 euroba került 4 főre az egész napos (8:00 - 18:00) motorcsónakozás. Voltak szervezett hajókirándulások is, amik érintették a híres öblöket. Ez fejenként 40 euro lett volna. A motorcsónak bérlés függött a létszámtól is. Tehát a 160 euro kimondottan 4 főre érvényes. A motorcsónakkal Cala Gononétól Cala Goloritzéig lehetett elmenni. A motorcsónakkal ki lehetett kötni az öblökben, de nem lehetett kint hagyni. A vezetőnek kb. 300 m-re vissza kellett vinnie, ott kikötni és visszaúsznia az öbölbe.
Mi Cala Goloritzén, Cala Mariolun, Cala Sissinén és Cala Lunán kötöttünk ki. Egyik öböl szebb, mint a másik. Ezek szintén varázslatos öblöcskék és strandok. Szintén kihagyhatatlanok azok számára, akik Szardínián nyaralnak. A kedvenc strandjain közé tartoztak. Ja és a szabályzatban benne volt, hogy a Grotte del Bue Marino barlangba szigorúan tilos kikötni a bérelt motorcsónakkal. Mi betartottuk, de hogy mások is, azt nem figyeltük.
Voltak úgynevezett bárka járatok is, amellyel meg lehetett közelíteni ezeket az öblöcskéket. Az árát mi nem is néztük.

9. nap Gorge of Gorroppu szurdok

Egy újabb túranap a strandolás után. Ez is egy egész napos túra, legalább is nekünk az volt. Cala Gononéból vissza kellett menni az alagútig, majd balra fordulni, Dorgalival ellentétes irányba. A legelső jobbos elágazásnál kellett lehajtani a főútról. Barna tábla jelezte is a gola gorroppu szurdokot. Végig betonúton kellett haladnunk. A betonút végén már többen parkoltak, de még tovább lehet menni autóval. A betonút végénél van egy nagyon jellegtelen, alig látható kis tábla, ami jobbra mutat és írja is a gola gorroppu szurdokot. Ezen a keskeny földúton még végig lehet menni autóval. A végállomás egy most épített beton híd. Itt is sokan parkoltak. Itt lehet eldönteni, hogy a Gorroppu szurdokba szeretnél túrázni, vagy a Tiscáli nuraghéhoz. Mindkét irányt fatábla jelzi. Mi a szurdokot választottuk. Nekünk 1:45 percbe tellett, hogy elérjük a szurdok bejáratát. Maga az út nem volt vészes, csak hosszú. Túl sok szintemelkedésre nem is emlékszem. Nagy meglepetésre még a szurdoknál is ültek emberek, akik belépőt szedtek. 3,5 euro/fő volt a belépő. Útközben és a szurdok bejáratánál is voltak medencék, ahol lehetett fürdeni. Útközben két forráskút is volt, ahol lehetett vizet inni, illetve megtölteni a kulacsokat. Ezt a két forrást be lehet kalkulálni a magunkkal cipelt vízmennyiségbe.
És végül maga a szurdok. Megint csak azt tudom mondani, hogy aki már járt Korzikán és nagyokat túráztak, azok le fogják pitiánerezni. Aki szeret túrázni és nincsenek túl nagy igényei, azoknak tetszeni fog. Sziklákon és köveken kell lépkedni és haladni egyre beljebb a szurdokban. Hogy ki meddig tud eljutni, az a bátorságtól és az erőnléttől függ. Mi addig mentünk, amíg számunkra még biztonságos volt. Volt egy hely, ahol kötélen kellett felhúzni magunkat. Azon még túlverekedtük magunkat.
Végül is egy keskeny szurdokban kellett szikláról-sziklára lépkedve előre haladni. Nekünk tetszett. Számunkra érdekes és szép kirándulás volt, viszont a Korzikai túrák sokkal emlékezetesebbek voltak.

10. nap Grotte del Bue Marino barlang + Cala Fuili

Mivel a motorcsónakos napon a Bue Marino barlangot nem tudtuk megnézni, ezért mára maradt. Ide gyalog nem lehet eljutni, csak csónakkal és hajóval. Minket 20 euro/fő ért motorcsónakkal vittek el a barlanghoz. A 20 euroban már benne volt a 8 euros belépődíj is.
Ez megint egy szép és érdekes cseppkőbarlang volt. Aki szereti ezeket a vizi cseppkőbarlangokat, az ne hagyja ki. Hasonló volt a Nettuno barlanghoz.
Délután Cala Gonone szebbik strandját néztük meg és elsétáltunk a Cala Fuili strandig is. Oda-vissza kb. 6 km séta természetesen tűző napon, ahogy kell.

11. nap Costa Rei

Ezen a napon költöztünk az utolsó szállásunkra Cagliariba. Útközben Costa Rei-nél álltunk meg. A strandok megtalálása, mint írtam vagy nagyon könnyű volt, vagy intuíción alapult. Ezen a részen egyetlen barna táblát sem találtunk, ahová ki lett volna írva a strandok neve. Mi addig mentünk, míg meg nem láttuk a híres Peppino-sziklát. Más támpontunk nem nagyon volt. Ezt az egy helyet ismertük fel minden kitáblázás nélkül. Szép, fehér homokos strand volt. A sziklához is át lehetett sétálni térdig érő vízben. Ezen a napon is rengeteget szerpentineztünk. Cala Gononétől Arbataxig végig szerpentines volt az út. És Cagliariba is szerpentines út vezetett Costa Rei felöl. Így Cala Gononéból Cagliariig egy Costa Rei-s fürdőzéssel el is telt a napunk.

12. nap Nora és Chia

Mivel a leghíresebb Szardinián található római kori maradvány Nora, ezért úgy döntöttünk mi is felkeressük. Szardiniai viszonylatban valóban érdekes látványosság Nora romjai. Viszont, aki már járt Szicilián, vagy Olaszországban, azoknak nem lesz túl nagy látványosság. Erősen romos állapotban van. Ha nem akarunk Agrigentóhoz vagy Rómához hasonló kaliberű római kori emlékeket látni, akkor érdemes megtekinteni. Néhány oszlop és a kis színház, ami viszonylag jobb állapotban van. A többi épület elég romos.
Délután Su Giudeu standot kerestük fel Baia Chia-n. Nem is csalódtunk benne. Ez viszont profi módon ki volt táblázva. Könnyen meg is találtuk a parkolóját. Szép fehér homokos tengerpart. Szintén a legszebb 10 strand között a helye.

13. nap Cagliari és Villassimius

Ha már Cagliariban volt a szállásunk egy délelőttöt a fővárosra is szántunk. A városnézés alapvetően az óvárosra korlátozódott. Az óváros része valóban szép volt. Sikátoros utcácskák, elefántos torony stb.
Ami kicsit csalódás volt az az amfiteátrum. Nem is néztük meg belülről csak kívülről. Mi valami szép dologra számítottunk, de nem azt kaptuk. Délutánt Villassimius közelében, a porto Guideu standon töltöttük. Itt volt a legmelegebb és a legsekélyebb a víz egész Szardínián. Ezt a strandot is bevenném a legszebb 10 szardiniai strand közé. A mellette lévő tó és a dombtetőn lévő torony sokat emelt a hangulaton.

14. nap Poetto strand

Mivel az utolsó két nap tömény autózás várt ránk, ezért ezt a napot inkább pihenéssel töltöttük, így a Costa Verde helyett Cagliariban maradtunk. Így megnéztük a Flamingókat is a közeli tóban, ami éppen szemben volt a Poetto stranddal. A flamingók a tó közepén pihentek, így elég messze voltak tőlünk. De azért látszódott, hogy flamingók és nem sirályok. Maga a strand Szardiniai viszonylatban semmi különös. Hosszú, fehér homokos strand semmi szikla a közelben. Viszont pihenésre tökéletes. Ezért a strand miatt nem érdemes ide utazni, de akinek a közelben van a szállása, az megnézheti ezt a strandot is.

15. nap Su Nuraxi és Losa nuraghék

A kompunk este 9 kor indult vissza Livornóba, így volt egy teljes napunk, hogy a fővárosból visszamenjünk a komp kikötőbe. Útközben két nuraghe megnézését terveztük be. Az egyik a Su Nuraxi a másik a Losa nuraghe. A Su Nuraxi nuraghe az egyetlen UNESCO örökség Szardínián. Ennek megfelelően csak vezette túrával lehetett megnézni. Az ára 8 euro/fő. Ebbe a nuraghéba is be lehetett menni. Délután a Losa nuraghét néztük meg. Szintén be lehetett menni a belsejébe. Az ára 3,5 euro volt.
Szardínián érdemes megnézni néhány nuraghét, mivel csak itt a szigeten láthatók, viszont nem szabad túlzásba sem vinni. Ha túl sok nuraghét néz meg az ember már unalmassá válik és elveszt a kurriózum jellegét. Amiket mi néztünk meg azokat mindenkinek csak ajánlani tudom, mivel érdekesek voltak és be is lehetett menni mindegyikbe.

16. nap Livorno → Budapest

Reggel 8 körül indultunk Livornóból és délután 6-7 között voltunk Budapesten. Firenze – Bologna – Padova – Velence – Gorizia – Ljubjana – Maribor – M7-es irányból jöttünk haza.

Összefoglalás:

Sokszor olvastam fórumokon, hogy arról ment a vita, hogy Korzika vagy Szardínia a szebb. Mivel mindkét szigetet láttam, szerintem az az alapvető kérdés, hogy ki mit szeretne csinálni a szigeten. Ha valaki gyönyörű fehér homokos tengerpartokat, vagy sziklás tengerpartokat keres, azoknak egyértelműen Szardíniát ajánlom. Szardínián a strandok sokkal szebbek, mint Korzikán. Aki viszont vízeséseket szeretne látni, kirándulni szeretne, hegyet mászni, vagy patak medrekben túrázna, tengerszemekhez hegyet szeretne mászni, azoknak viszont egyértelműen Korzika. Olyan élménnyel, ami Korzikán szerezhető nem találkozik az ember Szardínián. Akiket érdekel a nuraghe kultúra, azzal csak Szardínián találkozhat. Mi Korzikán nem kerestük a dolmeneket, de nem is voltak olyan látványos dolgok.
Városok közül egyedül Bonifacio-ra mondtam azt, hogy hű-ha ez igen. A többi Korzikai és Szardíniai város nem fogott meg igazán.

A szardíniai emberekről nem írnék, mert sugározna belőle a rasszizmus és a fajgyűlölet. Nekünk sajnos csak rossz tapasztalatink voltak a szardíniai négerekről.

Közlekedés:

Mi két hét alatt sem Korzikán, sem Szardínián egyetlen vonatot sem láttunk, így nem járhatnak túl sűrűn. Mindkét sziget kimondottan autósoknak ajánlott. A strandok és a nevezetességek is inkább autóval közelíthetőek meg. Az utak elég szerpentinesek, kivétel a nagy autóút. A 100 km nem úgy értendő, mint Magyarországon, az Alföldön. Itt 100 km akár több órába is beletelhet egy-egy szerpentines szakaszon. A közlekedési morál teljesen olyan, mint Magyarországon. Alapvető szabály, hogy a gyalogosnak csak a zebrán zöld lámpánál van elsőbbsége. Sehol máshol. Ha állsz a zebra előtt senki sem fog lassítani, max. nyugat-európai turisták. Ha sávot akarsz váltani semmi előzékenység. Szóval semmi udvariasság, semmi előzékenység, ugyanúgy, mint nálunk. A városokban az utcák szűkek és a kétsávos utak egyik sávjában parkolnak. Sok helyen, így csak egy sávon folyik a közlekedés, ami igen csak lassítja a haladást. Parkolni sem könnyű. A kék csík jelzi a fizetős parkolókat, a sárga csík a mozgáskorlátozottak parkoló helyét jelzi, míg a fehér csík az ingyenes parkoló helyeket. A benzin ára 1,3-1,4 euro között mozgott Szardínián.

Az utolsó mondat erejével, pedig mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy keresse fel ezt a szép szigetet és töltsön el legalább két hetet, hogy valóban betekintést nyerhessen Szardíniába. Gyönyörű sziget, meseszép strandokkal. Felejthetetlen két hetet töltöttünk el a szigeten.

Dravecz Ferenc

Kirándulásunk elejét Ausztriában töltöttük, itt három napot voltunk, majd a harmadik nap éjszakáján utaztunk autóval az olaszországi Livorno kikötőjébe a családommal. Még soha nem ültünk komphajón (kivétel a Balatonon). Megdöbbentő volt megpillantani a több emeletes ház
nagyságú tengerjárókat. Bár a nyelvtudás nagyon hiányzott, de mentünk a tömeg után, s így feljutottunk a hajóra, a kabinunkat viszont nagyon nehezen találtuk meg, a takarító személyzet mutatta meg, hogy hol van, s első benyomásra minden kaotikusnak tűnt. Egy kevés alvás után
felfedezésre indultunk a hajón. Mindenütt nagy tisztaság volt, s így nem is csodálkoztunk azon, hogy főleg a fiatalok a fedélzet padlóján aludtak. Megérkezve a szigetre Budoni közelébe Tanaunellába mentünk megkeresni a szállásunkat. Elég kalandos volt már a szállás megkeresése is, ugyanis nincsenek utcanév táblák, hiába kisebb település még az utazási iroda összekötőjét is több mint kétórányi keresés után sikerült megtalálni, aki elvezetett bennünket az apartmanhoz. Szép, pár éve épült házat kaptunk, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a tengerre. A
környéken rengeteg új ház épült. Először rossz néven vettük, hogy a nálunk is honos paréj nevű gyomot a határban lévő területeken nem kaszálták le, de később rájöttünk, hogy ez az egyetlen
növény, amely nem száradt ki a melegtől, s valószínűleg ezért hagyták meg. Egy hétig voltunk a szigeten. Bejártuk Budoni környékét, voltunk Dorgaliban, Nuoroban, a Su Goruppo szurdok völgyben, valamint északon a végég autóztunk a smaragd part felén. Sokkal több programot
terveztünk, de nem gondoltuk, hogy az utakon lassan lehet csak közlekedni. Ennek ellenére, ha
csak kis részt is sikerült megnéznünk, mindennap fürödtünk a tengerben más-más strandokon, bár az északi strand sokkal hidegebb volt, mint a keleti oldalon lévők. A víz kristálytiszta, de a hazautazás előtti napon több strandot is felkerestünk, mert a tenger kezdte kidobni a hínárt a
partra. Az itt élő emberek kedvesek, segítőkészek, a sziklás táj, s a tengerpart csodálatos.Mire megtanultuk a közlekedést, valamint az üzletek, múzeumok, látványosságok nyitva tartását
már jöhettünk is haza. Olbiából indult a hajónk, most nem volt kabinunk. A több mint 8 órás vissza út már hosszú volt, a gyerekek nehezen viselték. Ismét éjjel vezettünk vissza Olaszországon ,és Ausztriában egy kempingben állítottunk reggel felé sátrat, majd két nap múlva Magyarországra jöttünk. Nagyon elfáradt a család, egy hétig csak a kirándulásunkat pihentük. Akkor azt mondtuk ennyi elég volt Szardíniából, de ahogy múlik az idő egyre jobban vágyunk vissza, a gyerekeim is
mondják: A jövő nyáron Ausztriába ne menjünk, de Szardíniára igen!
Hogy a nyári programunk mi lesz azt még nem tudjuk, de ha ismét valamikor eljutunk ide, akkor
tán a következőket figyelembe vesszük:
- Minimum 2 hétre szabad csak menni.
- Csak nappal vezetünk át Olaszországon.
- A hajóra mindent viszünk, ami 8 órán keresztül lefoglalhat pl. kártya, társas játék, újság, könyv, fürdőruha, kaja-pia stb., vagy éjszaka hajóznák és rendelnék kabint is alvás céljára.
- Olyan szállást választanánk, amit könnyen meglehet találni (az utca táblák hiánya miatt), vagy visszamennénk ugyanerre a szállásra, mert már tudjuk, hogy hol van, vagy aki a sátorozást szereti sok kemping közül választhat.
- A pizzák finomak, és a kisebb helyeken ugyan annyiba kerül, mint nálunk, de a hús többszöröse a mi húsárainknak. Lehet, hogy ez az oka annak, hogy nem láttunk szardíniai emberek között túlsúlyost, vagy hízottat?
- Az egyéb árak valamivel drágábbak, mint nálunk.
- A tengerpart gyönyörű és nem zsúfolt.
Remélem, még egyszer legalább eljutok ide! A térképek, prospektusok sokat segítettek, melyet Ön küldött nekünk. Köszönjük, hogy ezzel is segítette még jobbá tenni a nyaralásunkat!

Köszönök mindent: Inci
(B. Gábor felesége Dunaföldvárról)